Youtube-on keresgélve akadtam rá erre a számra: http://www.youtube.com/watch?v=nFLTGlmfYhs 

Szinte sírva fakadtam...Amúgy nincsen rossz kedvem, meg nem vagyok depis:) Csak nagyon megható volt a videó. 
Elgondoltam, hogy milyen jó érzés lehet, ha valaki csak azért hív fel, hogy azt mondja: szeretlek. Nekem személy szerint nagyon jól esne, de valljuk be: kinek nem?
Erről pedig eszembe jutott még egy dolog. Miért csak akkor kapunk, vagy adunk ajádnékot, amikor valamilyen ünnep van? Miért csak akkor kapunk virágot, ha nőknapja van, vagy ha névnapunk van? Miért nem kapunk virágot csak azért, mert hétfő van, vagy kedd? Miért kell az ajándékokat, az ajándékozást valamilyen ünnephez kötni? 
Az az igazság, hogy valójábana karácsonyi, névnapi, szülinapi ajándékok nem is igazi ajándékok. Sokan csak azért adnak ilyenkor ajándékot valakinek, mert muszáj. Muszáj, mert a testvérem. Muszáj, mert az anyukám, apukám... Muszáj, mert ha nem adok, akkor mit szólnak a szomszédok, ha megtudják??! Muszáj, muszáj, muszáj.... Megszokásból kapunk ajándékot. Ezt szoktuk meg. Karácsony van? Na akkor halmozzunk el mindenkit ajándékkal és szeretettel...
Most nem azt mondom, hogy minden nap halmozzunk el mindenkit ajándékkal, de ha úgy látjuk, hogy valaki megérdemelne egy kis kedvességet, egy apró ajándékot, akkor ne várjunk vele a szülinapjáig, vagy karácsonyig.

♪ i just called to say i love you ♪♫