A tegnap láttam egy jó filmet. Nagyon megható volt. El is sírtam magam rajta. Egy kutyáról szólt, aki mindig kikísérte a gazdáját a vasútállomásra, amikor az dolgozni ment. Kikísérte, majd haza ment. Később pedig, délután 5-re újra vissza ment és várt, amíg a vonat beért az állomásra. Hosszú időn át így várta a gazdáját, mígnem egy nap a gazdája nem jött... Meghalt... Ettől függetlenül a kutya még 9 évig várta vissza a gazdáját. Minden nap kiment az állomásra és várta... és várta, és várta.... Ameddig élt, addig várta. Ha esett az eső, ha sütött a nap, ha a hó hullott... Csak várta....és újra csak várta.....
